A dallam tapadás
Biztos mindenkinek ismerős a dallam tapadás jelensége, amikor hallasz egy dalt, zenét, dallamot, és utána órákon át nem megy ki a fejedből.
Nos ugyanez az megvan az autistáknál is, de mi nálunk ez nem csak dallammal fordul elő. És nem feltétlen csak pár óráig tart.
Egy gondolat beragadása
Van, hogy egy probléma, egy helyzet, esemény ragad be. Ilyenkor mindig van valami, ami nem klappol, valami nem érthető számunkra. Esetleg ismét belefutottunk egy hibába, amit mi vétettünk, akár úgy is, hogy már tudjuk, hogy ezt nem így kéne.
Ilyenkor az elemzést segíti elő ez a fajta beragadás. Addig-addig járjuk körbe a témát, amíg nem találunk rá megoldást, vagy nem ragad be helyette más.
Sokszor nem jön megoldás, mert a mi nézőpontunk, tapasztalunk, meglátásunk, logikánk szerint mindent rendben csináltunk, mégis hibáztunk. És mivel beragadt a gondolat, a probléma, ezért az "lebeg a szemünk előtt", és azt sem vesszük észre, hogy kaphatnánk külső segítséget a megoldásához. Ezért is olyan nehéz nekünk segítséget kérni. Főleg megfelelő segítséget. Sokszor van, hogy elpanaszoljuk dolgainkat, de nem a megfelelő helyen, időben, személy(ek)nek. De ezt sem vesszük észre, mert csak azt látjuk, tapasztaljuk, hogy mondjuk a kocsmában szokás elpanaszolni dolgokat, de azt már nem látjuk, tudjuk, hogy miket szabad.
Probléma, kihívás beragadása
Van, hogy egy-egy probléma, kihívással rendelkező feladat ragad be. Ezek képesek évekre, egy életre beragadni. Ezek nem folyamatosan vannak jelen, de időről-időre előjönnek, és olyankor napokra, hetekre is képes jelen lenni.
Nálam jellemzően matematikai problémák ilyenek. Az egyik ilyen az utazó ügynök problémája.
A gondolatkör
De ilyen az is, hogy miért nem megy jól a csajozás. Mára már, hogy tudom, hogy az autizmusomból fakadóan nem tudom (jól) értelmezni a másik metakommunikációját, így a csajozást is máshogy kell véghez vinni. De mivel ez még számomra nagyon új, és a múltból nagyon sok a negatív tapasztalat, ezért is nagyon nehéz folyamat ez. Már azon túl, hogy az apró jelek olvasása számomra nem megy. A másik nagy nehézség, ha már az elsőn valahogy átvergődök, és eljutok valakivel odáig, hogy te tetszel nekem, én is neked, ha jól értem, akkor mikor, és hogyan jöjjek elő azzal, hogy én autista vagyok, és ebből kifolyólag más fajta kommunikációra van szükség velem.
És itt már jól látható a 22-es csapdája. Mivel nálam másfajta kommunikációra van szükség, ezért nem jutok el egyik lépésről a másikra. Mert előbb közölnöm kéne, hogy én autista vagyok, ha akar valamit, akkor azt mondja ki nyíltan, és tisztán, ne a jeleket küldje, mert az én jeldekóderem nem működik, nem fog célt érni. De ha nem jutok el odáig, hogy tudom, hogy érdeklődünk egymás iránt, akkor miért terhelném feleslegesen azzal az infóval, hogy én autista vagyok, és másfajta kommunikációra van szükség?
Jó ki dolog mi?
A beragadt gondolat
Vannak olyan, főleg negatív gondolatok amik nagyon betapasztják magukat. Nálam az egyik ilyen, az előbb is említett, miért csajozzak, ha úgy sem megy, és ha el is jutok valameddig, akkor is jön a hatalmas pofára esés.
Nekem ennek a gondolatnak való kikaparásának az első lépése az volt, hogy rádöbbentem autista mivoltomra, és, hogy emiatt is olyan nehéz számomra ez a folyamat. De ehhez kellet 2-3 év, mire megértettem, hogy mi, és miért nem működik (jól). Majd ezt kimondottam a kapcsolatok kialakításához, és fenntartásához is párosítani kellett.
De nagyon sok olyan gondolat is beeszi magát, ami a saját állapotunk nem tudása, és a környezet hibás értelmezése, és részben gonoszsága miatt, mint a "lusta vagy", "idegbeteg állat", "nem normális"... van.
Az ilyeneket nagyon nehéz kiiktatni, tenni ellene. Főleg, ha az ember nincs tisztában, hogy sok nehézsége az autizmusból fakad, az hogyan is érinti, miért működik másként az ember és, hogy ez valójában természetes, csak a környezet hiteti el, hogy nem.
Az ilyen beragadt gondolatok erősítik fel a depressziót, vagy akár a bipoláris szintig is fokozhatják a az érzelmek megélést.
Igaz, ehhez a hiperfókusz is szükséges, mert olyankor mindig az adott érzelem marad a fókuszban, és ezzel foglalkozik az ember.
Viszont a beragadt gondolatoknak van egy nagy előnye is! Ez is hozzájárul a speciális érdeklődési körökben való elmélyülésben, információ megjegyzésben, visszaadásban.
A beragadt gondolatkör
Amikor több minden is összeáll, akkor alakul ki a beragadt gondolatkör. Ahogyan azt a Szivárványszemüg nevű Facebook oldalon is olvasható, előfordul, hogy olyan mértékűvé válik ez az egész, hogy letaglóz, teljesen a hatalmába kerít, és szinte lehetetlen szabadulni alóla.
Ilyenkor az egyik legnagyobb nehézség a "hol is kezdjek neki?" érzés, a másik a sorrend felállítása. Igen, tudom, hogy az egyik nagyjából indikálja a másikat, de ez nem olyan, mint a fentebb említett 22-es csapdája, mert ilyen esetben sokkal nagyobb, összetettebb a helyzet:
Jönnek vendégek. Ki kell takarítani. Főzni kell. Éhes vagyok. Akkor először főzők. De ahhoz el kell menni boltba. Tankolni is kell. Meg a másik boltba is be kéne ugrani, hogy vegyek takarító szert. De ez sokáig tart, biztos nagyon éhes leszek mire végzek. Meg fáradt is, a tömeg, fények, hangok is leszívják majd az energiámat. Úgyhogy előbb eszek. De nincs itthon semmi reggelire való. Akkor mégis előbb bolt. De az meg hosszú és fárasztó. Kétszer meg csak nem megyek... Mégis csak 13 km egy irányba. Különben is, előbb el kéne mosogatni, hogy tudjak főzni, annak úgy is kell idő, hogy megszáradjon. Mosni is kell. De szar a mosógép, ezért macerásabb, mert oda kell rá figyelni, hogy megint leereszti-e a vizet, vagy sem? Szóval azt nem hagyhatom ott, amíg elmegyek boltba. Akkor amíg eldöntöm, hogy mit csináljak előbb, eszek valamit, úgy is éhes vagyok. Áhh, nincs itthon semmi kaja...
Szóval, amikor több kör épül egymásra, és többszörös 22-es (elméleti) csapdája is kialakul, olyankor maga az elmélet, az előttünk tornyosuló feladatok olyan rémisztővé válnak, hogy már maga a godolat is lefáraszt annyira, hogy képes aztán az ember végül egész nap nem csinálni semmit.
De ez nem lustaság, mert közben egész nap esz a fene, hogy már x idő van, és még neki sem kezdtem, vagy ha igen, akkor is hamar abbahagyom, mert már rohadt fáradt vagyok. És tudom, hogy csinálni kéne, és, hogy a végén jobb lesz, de egyszerűen olyan szinten leszívja ez az egész az energiákat, hogy képtelen vagyok aztán bári érdemlegeset is tenni.
Főleg, ha egyedül vagyok ezekre. Ha volna valaki, aki azt mondja, hogy itt egy szerelt vajas kenyér, edd meg, aztán indulunk bevásárolni, akkor így tennék, és kész.
Persze, ehhez az egész előbb leírtakhoz hozzátartozik egyfajta kimozdulási szorongás is, de az majd egy másik téma lesz. De nagyon kéz a kézben járnak, pontosabban, ez az utóbbi nagyban hozzájárul a beragadt gonolatkörhöz.
Ahogy az előző szakaszban is írtam, van úgy, hogy ez a speciális érdeklődéshez is kapcsolódhat. Amikor ezzel kapcsolatban uralkodik el a gondolatunk, akkor jön az az beragadt gondolatkör, amikor elmerülünk az adott tevékenységben, és olyankor se kép, se hang. Ilyenkor olyan mértékben felerősödik a hiperfóksz, hogy az amúgy sokunknak nem, vagy alul működő háttér szűrője átbillen a másik végletbe, és az aktuális tevékenységen kívüli dolgok mind kiszűrésre kerülnek.
De ugyanez megeshet úgy is, hogy csak a gondolatainkba merülünk bele. Ilyenkor olyan mértékben futnak át a gondolatok az agyunkon, mintha egy űrrakétára ültünk volna fel, és azzal küzdenénk le a távolságot. De ezt minden gondolat külön, külön is megteheti, és olyan gyors adatfeldolgozást vagyunk képesek végre hajtani, amitől zseninek tűnünk mások szemében.
Mert nem az a zseni, aki sok mindent tud, hanem aki képes a gyors probléma megoldásra. Ugyanis egy zseni is sok kudarc, és eredménytelenség árán jut el a helyes megoldásig, csak ezt nem éli meg negatívumként, hanem a folyamat természetes részének veszi.
Ilyen állapotban a külső zavarokat nagyon jól kiszűri az elménk. Viszont van, amit már nem tud, mint az érintés. Viszont ez annyira váratlan dolog, hogy teljesen kizökkent minket az előbb leírt állapotból. Képzeld, el, hogy ülsz egy csúcs sebességgel száguldó rakétán, és egyszer csak valaki behúzza féket, és autó sebességével haladsz tovább. Mert ez körülbelül ilyen érzés. Ne csodáld, ha ilyen esetben nem tudjuk, hirtelen, hogy ki vagy, hol vagyunk. Kell egy kis idő, míg felfogjuk, hogy most hirtelen más ingerek, és gondolatok vannak jelen, és ezt mind más sebességgel kell feldolgozni. Ilyenkor kérlek várj, amíg magunkhoz térünk. De még jobb, ha hagyod, hogy a magunk tempójában, magunktól térjünk vissza.
