Milyen is a világ?
Hangos, szagos, világos, gyors, fizikai. Intenzív.
Nekünk autistáknak még annyira. Sokunkban a háttérszűrő nem, vagy nem olyan mértékben működik, mint az NT-k (Neurotipikusak) esetén.
De milyen is ez?
Bárhol is vagy most, tegyünk egy kísérletet!
Első benyomásra milyen most a környezeted? Hangos, csendes, átlagos, zavaró, kellemes? (Csak hang tekintetében!)
Akkor most állj meg, és figyelj! Próbál meg minden hangot elkülöníteni, és megállapítani, hogy minek a hangja az, milyen hangos az, milyen irányból, és milyen távolból jön.
5 perc alatt mennyi hangot sikerült beazonosítani? És mennyinek a forrását?
Nálam a hangoknál nem működik ez a szűrő. Azaz, én minden hangot olyannak hallok, ahogy az a maga valójában létezik a világban, ahogy az előbb te próbáltad meg az odafigyeléssel az 5 perc alatt. És ezt a rengetek információt az agyam folyton próbálja feldolgozni!
Nos, nekem az 0-24-ben megy! Ugye, hogy milyen fárasztó? És, nem, én ezt nem tudom kikapcsolni. Tompítani igen, ha elnyomom más hanggal (zajszűrő, zene, kiabálás...). De amikor fültok van rajtam (munkában), akkor is a legtöbb hang még bejut a fülembe, csak már nem olyan intenzíven. Így egyrészt kevésbé lesz zajkoncert, másrészt kevesebb inger mérték éri a fülem. (A mennyiségen ritkán segít). De több órán át csökkentett mérték sokat számít abban, hogy mennyire leszek nap közben feszült. Mert ez a folyamatos inger feldolgozás terheli az idegrendszeremet. És mivel nálam nincs háttérzaj szűrő, így azt sem szűri az agyam, hogy kevesebb inger érje az idegrendszerem.
Általános iskolában történet egyszer velem, hogy az egyik tanárunk beteg volt, és nem volt már más szaktanár, aki az órát megtartsa, így szabad foglalkozással telt az óra. Ugye a csinálhattok bármit, csak halkan. Na igen, de amikor 24 másik gyerek halkan cseverészik, és közben rajzol, zörög, tesz-vesz, ami mind-mind zajjal jár, az nekem már sok. Túl sok. A sok kicsi sokra megy. Amit az ő agyuk egyszerűen a háttérbe helyezett, azt az én agyam mind próbálta feldolgozni, és egy kész zajkoncertté állt össze. Aztán egy idő után "betelt a pohár" és szóvá tettem, hogy túl hangosak. Erre hirtelen mindenki elnémult, és döbbenten nézett rám, hogy én meg miről kiabálok? KIABÁLOK! Majd az egyik osztálytársam közölte, hogy hisz te beszélsz? Te kiabálsz! Te vagy itt egyedül hangos.
Az a néhány másodperc döbbent csend akkor ott egy megváltás volt számomra. Aztán persze megint elindult a susmus, és én meg befogott fülekkel próbáltam túlélni a hátralevő időt. Majd a szünetet. Amikor már nem csak az osztály 24 további fője, hanem az iskola majd 1200 gyereke zajong. Egyszerre....
Ezek után próbálj meg a következő órán teljesíteni!
De ugyanezek a fénnyel, szagokkal és érintéssel is előfordulhatnak! De ugyanígy a mozgás, idő- vagy egyensúlyérzékkel is.
Főleg, ha ez még szuperszenzitív érzékeléssel is jár! Azaz, olyan dolgok érszékelése, amire a legtöbb ember nem képes.
Én például sokszor hallom, ha valami áram alatt van, hogy folyik az áram a falban, készülékben. És nem az alap zümmögése a hűtőnek mondjuk.
Aminek vannak pozitív hozadékai is, de közben meg nagyon fárasztó is.
Másik példa, amit csak felnőtt fejjel tudtam meg, hogy mások nem érzik, az az, hogy amikor injekciót adnak be, vagy vért vesznek, olyankor érzem azt, ahogy a folyadékok áramlanak, hogy ideiglenesen megnő. vagy csökken a nyomás az adott területen. Volt olyan, amikor az alkaromba adtak be oltást, és egészen a vállamig éreztem az áramlást.
Valamint a bőr/érintés érzékenység miatt kizárólag pamut, vagy egyszerű, de puha textil ruhát (farmert is) vagyok hajlandó viselni, mert a gyapjú (szúr) és műanyag ruhák érzetétől a frász kerülget. Kellemetlen viselni azokat. Viszont ma már vannak olyan műanyagok, amiknek pamut hatása van, azok többsége is jó. Amitől még a hideg ráz, az a selyem. Olyan érzésem van tőle, mintha folyton le akarna folyni rólam. Illetve minta mikor az ízeltlábúak mászkálnak rajtam.
De most is, hogy csak írok róla is átérzem ezeket, és egyre feszültebb leszek tőle.
Valamint az étkezésnél is lehetnek ilyen kellemetlen érzetek, mint nekem a fröccsenés érzése a számban. Erről bővebben egy korábbi bejegyzésemben is írtam már.
Másik példa, amit csak felnőtt fejjel tudtam meg, hogy mások nem érzik, az az, hogy amikor injekciót adnak be, vagy vért vesznek, olyankor érzem azt, ahogy a folyadékok áramlanak, hogy ideiglenesen megnő. vagy csökken a nyomás az adott területen. Volt olyan, amikor az alkaromba adtak be oltást, és egészen a vállamig éreztem az áramlást.
Valamint a bőr/érintés érzékenység miatt kizárólag pamut, vagy egyszerű, de puha textil ruhát (farmert is) vagyok hajlandó viselni, mert a gyapjú (szúr) és műanyag ruhák érzetétől a frász kerülget. Kellemetlen viselni azokat. Viszont ma már vannak olyan műanyagok, amiknek pamut hatása van, azok többsége is jó. Amitől még a hideg ráz, az a selyem. Olyan érzésem van tőle, mintha folyton le akarna folyni rólam. Illetve minta mikor az ízeltlábúak mászkálnak rajtam.
De most is, hogy csak írok róla is átérzem ezeket, és egyre feszültebb leszek tőle.
Valamint az étkezésnél is lehetnek ilyen kellemetlen érzetek, mint nekem a fröccsenés érzése a számban. Erről bővebben egy korábbi bejegyzésemben is írtam már.
De ezeket a szűrőket ne úgy képzeljük el, mintha egy kapcsolótáblánk lenne, és vagy kikapcsolt, vagy bekapcsolt állapotban vannak, hanem inkább úgy, mint egy DJ pultot, ami tele van potméterekkel (szúcska állítókkal). Nálam a hangszűrő általában a minimumon van, vagy max a hármas szintig. De ha olyan dologgal foglalkozok, amibe teljesen képes vagyok belemerülni, akkor az össze külvilág érzékelés szűrőt feltolom 100-ra. Azaz "se kép, se hang" nem zavarhat meg. Egyedül a fizikai kimozdítás, vagy, ha hozzám érnek. De ezek meg olyan hirtelen beavatkozások, hogy az addigi teljes figyelmem ami csak a gondolataimra, és tevékenységre fókuszáltak, hirtelen a teljes világra ugranak át, és nem tudom, hogy hol vagyok, mikor vagyok, mi van körülöttem, vagy, hogy egyáltalán ki vagyok.
Ha így érzékeli az agy a külvilágot, ne csodálkozzon senki, hogy egy kaotikus, zűrzavaros egyvelegnek látjuk!
Ilyen formán ismerjük meg a világot. Aztán jön be az életünkbe a kommunikáció is, amire meg még annyira sincsenek szabályok, mint a világra!
Így működő aggyal nehéz a teljes képet nézni, mert az agyunk folyton a részleteket keresi. Keresi a mintákat, összefüggéseket. És amikor találunk egy mintát, összefüggést, az úgy éljük meg, hogy valamit rendbe tettünk a világban, sikerült a káosz egy részében meglátni, megalkotni a nyugalmat.
Emiatt van, hogy képesek vagyunk a videókazettákat az egyformának tűnő doboza alapján megkülönböztetni, vagy kiszúrni a hibát valamiben, vagy a színárnyalatokat megkülönböztetni.
Emiatt van, hogy képesek vagyunk a videókazettákat az egyformának tűnő doboza alapján megkülönböztetni, vagy kiszúrni a hibát valamiben, vagy a színárnyalatokat megkülönböztetni.
Ezért ragaszkodunk úgy az általunk kreált szabályokhoz, amik kívülről sokszor értelmetlen rituálénak, megrögzött viselkedésnek, rugalmatlanságnak tűnik.
