Nem szeretem az ilyen fajta megkülönböztetést.
Először is azért, mert ez is a másság elítélését erősíti! Mert aki jobban más, az sokkal rosszabb, aki csak kicsit más, az már-már szinte nem is más, és akkor vele nincs is (annyi) baj.
De ezzel ott kezdődik a probléma, hogy az autisták sem egy lineáris skálán helyezkednek el, ahogy más fogyatékossággal élők sem, vagy az NT sem.
Mert hogyan is helyezhetnénk el ugyanarra a skálára egy kéz, és egy láb amputáltat, vagy bénultat? Pedig mind mozgássérült. Vagy hova tegyük azt, aki tikkel?
Skála vagy csillagdiagram
Az a baj, az ilyen címkézéssel, hogy ezt a fajta rendszert feltételezi:
Azaz, aki a skála alján van (0), az kevesebb nehézséggel kell megküzdenie, pedig valójában csak azt mutatja meg, hogy mennyire önellátó, vagy mennyire látható rajta az, hogy nehézségei vannak.
Ezzel szemben sokkal összetettebb a dolog! Mert szinte minden belső tulajdonságot, képességet érint.
Van néhány szinte minden autistára vonatkozó tulajdonság, mint a kommunikáció, a nagyon látványos (előfordulási formája) meltdown, szociális megfelelés, amiket mint "tünetet" szokás megnevezni.
De valójában van egy sokkal fontosabb tulajdonság, ami erősen meghatározza azt, hogy valaki autista-e. (Nem csak ez határozza meg, de ez sokkal erősebb jellemző) Miszerint majdnem minden tulajdonság végletes. Vagy nagyon a minimumon van, vagy nagyon a maximumon. Legyen az a figyelem, kézügyesség, beszéd értés, mozgás, hallás...
Nincs olyan, hogy csak autista jellemző. Minden, ami egy autistára jellemző, jellemző lehet, bárki másra is, és mi jellemző egy NT-re, azok a jellemzők egy autistánál is megvannak.
Ugyanígy a meltdown is bárkinél előjöhet, nem kell ehhez autistának lenni. Csak mivel a legtöbb ember jobban viseli a környezetet, számukra nem olyan stresszes, ezért nem is telítődnek úgy túl, vagy nem olyan könnyen, és főleg nem olyan hirtelen, így előbb észre veszik, ha már kezdenek idegesek, túltelítetté válni, és belefognak egy olyan dologba, amivel le tudják vezetni azt. Elmennek kondiba, futni, olvasnak... Mert képesek legyűrni, eltenni későbbre, amire mi képtelenek vagyunk, mert olyan hamar éri el a stressz szint a határt, és lép át, hogy mire észre vesszük, addigra már késő.
Neurodiverzitás
Ezekből is látszik, hogy nem vagyunk teljesen mások, csak máshogy működünk. Nem egy teljesen külön csoport vagyunk, hanem csak egy alcsoport az embereken belül.
Mondhatni, hogy máshogy vagyunk bekötve. De ez a máshogy bekötöttség nem is annyira különc dolog, mint ahogy azt elsőre gondolnánk! Ha azt nézzük, hogy minen nép egy kicsit máshogy működik, minden adott nyelet beszélő kicsit máshogy működik, mint a többi nyelvet használók.
De nézzünk egy olyan eltérést, amit minen nép, és nyelvet használók közt is ugyanúgy megvan. Ez pedig nem más, mint a (biológiai) nemek közötti eltérés! Hányszor hallottuk, és mondtuk már ki, hogy a nők és férfiak mennyire mások, eltérőek? Hogy máshogy vannak bekötve a nők és a férfiak?
Nos, ez tényleg így is van! Hogy mennyire? Erről nem rég meg is jelent egy tanulmány!
Szóval mi is csak máshogy vagyunk bekötve, akiknek van pár erősebben, jobban jellemző tulajdonság, van pár ami észrevehetőbb - főleg viselkedés beliek -, de nagyon sok olyan van, ami nem látható, vagy legalábbis nem elsőre, vagy csak nehezen vehető észre.
Nehézségek a pozitív megbélyegzés miatt
Sok olyan dolog van, ami a fenti skálázás miatt válik nehézséggé! Ilyenek leginkább a kommunikációban, és szociális téren adódnak.
Méghozzá azért, mert lekicsinylik a probléma valódi súlyosságát, és mert úgy tűnik, hogy nincs is, vagy csak nagyon minimális problémát, nehézséget jelent. Pedig csak jól leplezzük, ami viszont rengeteg energiába kerül. Továbbá ennek a szintnek az elérése is sok energiába, csalódásba, sérülésbe, de főleg időbe került. Szóval nagyon nagy árat fizettünk, és fizetünk is érte!
Főleg, ha figyelembe veszem, hogy az én generációm nem igazán kapta meg azt a kevés segítséget sem, amit a mai fiatalok, gyerekek már meg-megkapnak, a fejlesztések, gyógypedagógusok által.
