Annyiszor olvasni, hallani, hogy így-úgy, ezzel-azzal lehet gyógyítani az autizmust.
Álgyógyítók
A legtöbb autizmus gyógyítását ígérő dolog olyan alapokra helyezi az autizmus okát, amik nem valósak, és ezek gyógyításával akarja a pénzt kicsalni. Mert ezek bizony nem mást csinálnak, mint a hiszékenységet, és naivitást kihasználva, a reményre alapozva ígér hamis javulást.
Ha azt állítom, hogy az általam kifejlesztett szer a gyerekeket figyelmesebbé teszi, biztos, hogy lesz 100 szülő, aki ráugrik, és megveszi. Ebből a 100 esetből biztos, hogy lesz legalább 10, akik kiváló változást fognak tapasztalni, és további 10, akik pozitív változást tapasztalnak majd.
Ez a szubjektív látásmód, véleményezés. De ugyanez a jelenség a placebó hatás is.
Csak a csalók, épp nem kizárják a placebó hatást, hanem arra építkezek.
Ilyenek a GAP szindróma, sejtszintű gyulladás, a TV-autizmus, az oltás okozza az autizmust dolgok, vagy a C-peptid és sok-sok diéta ígéretei.
És itt sokszor, fordított logikai relációt állítanak fel - pl.: az eltérő bélflóra okozza az autizmust, ahelyett, hogy sok autistának eltérő a bélflórája. De még sokszor az erre vonatkozó "tanulmányok" is nagyon kétségesek hitelességüket illetően, mert egy 6-12 fő bevonásával végzett tanulmány nem igazi tanulmány.
És ha megfigyeljük azt, hogy amikor felhívod ezek mellett kiálló szülők figyelmét arra, hogy ezek mégis hogyan okoznak eltérő idegrendszeri felépítést, akkor személyeskedésnek, és sértegetésnek veszik a rákérdezést, és foggal körömmel kiállnak az adott dolog mellett.
Mert hát ők tapasztalták, hogy kevesebb lett a tünet! Milyen tünet? Kevesebb a dühroham, azok mértéke? Vagy csak a gyerek megtanulta esetleg kevésbé látványos módon végig vinni az egészet? Nos, ez az amire sose fog fény derülni. Mert szerintük az már nem is dühroham. Pedig nem csak az számít meltdownnak, ami csapkodással, kiabálással, ön- vagy más bántalmazással jár. Ezért is szeretem jobban a meltdown kifejezést.
Valamint, attól még, ha tényleg kevesebb is lesz a meltdownok számra, a gyerek nem szűnik meg autistának lenni, és a szociális készségei sem lesznek neutotipikussá, legfeljebb csak (sokkal) hasonlóbbak. Kívülről. De nála akkor sem úgy fog lezajlani ez, mint egy neurotipikusban, csak megtanulta másként elérni az adott eredményt.
De kérdezem én, hogy egy eltérő - azaz más - felépítésű idegrendszert hogyan akarhat bárki is gyógyítani?
Akarnád gyógyítani a férfi vagy női "agyat", gondolkodást, esetleg a bal- vagy jobbkezességet? Ugye hogy nem? Akkor az autizmust miért?
Betegség!?
De betegség, hiszen van BNO kódja, akkor viszont gyógyítható, csak még nem találták meg a gyógymódját!
Z3210 Ez is egy BNO kód, vagy az O8000 is. Ezeket is gyógyítanád akkor? Csak ezért kérdezem, mert az első a terhesség állapotát leíró BNO kód, a második meg a "Koponyavégű, spontán egyes hüvelyi szülés", azaz a természetes rendellenességtől mentes szülés.
Na ugye, hogy ezeket sem akarod gyógyítani, akkor az autizmust miért?
De van valódi gyógymód!
Akkor most gyógyítható, vagy nem? Nem. Vagyis igen. De nem úgy.
A legjobb módja az autizmus "eltüntetésének", ha a gyereket egyedül hagyod egy szobában egy olyan tevékenységgel, amit szívesen csinál. Ebben az esetben senki meg nem mondaná róla, hogy autista.
Ezt alapul véve, akkor ugye nyilván nem a gyerekkel van a baj! A környezet, és társadalom az oka az autizmus nehézségeinek.
Tégy egy gyereket egy akadályozó, hátrátató, kirekesztő környezetbe, és nehézségei lesznek.
Tégy egy gyereket egy támogató, elfogadó, és befogadó környezetbe, és a nehézségei eltűnnek.
Legyen autista, ADHD-s, vagy NT. Teljesen mindegy.
A különbség az, hogy míg egy adott környezet a többségnek bár nem épp támogató, de nem is bántalmazó, addig másoknak lehet az. Mert amikor a közösség részévé válsz az által, hogy te is a furcsa gyerek kiközösítőjévé leszel, akkor téged befogadnak - úgy, ahogy - de addig a kiközösített gyereknek meg már borzalmas környezet. Az, akinek meg ez nem tetszik, és szóvá teszi, főleg, ha egy tanárnak, akkor az meg spicli lesz, és ezáltal, vagy alapból ő is a kiközösítettség áldozata lesz. De ez valójában csak az ismeretlen feletti uralkodásról, és a hatalomról szól.
Ezzel szemben, ha megérjük a másikat, annak furcsaságának okát, akkor már megszokott és elfogadott lesz, így furcsa sem.
Az elfogadás nem egyenlő sem a támogatással, sem a befogadással, de legalább már nem kiközösített. És ez önmagában is egy hatalmas előrelépés!
Nyilván nem kell mindenkinek mindenki másnak a barátjának lenni, de csak azért, mert valaki nekünk nem szimpatikus még nem kell vele rosszul bánnunk! Lehetünk vele közömbösek, vagy csak simán élhetünk egymás mellett is.
Ennek egyeik alapfeltétele, hogy elfogadjuk, hogy mindenki más, és sokkal szélesebb spektrumom helyezkednek el az emberek, mint ahogy azt elsőre gondoljuk, tapasztaljuk.
A második, hogy azt is elfogadjuk, hogy ezek az eltérések nem rosszak, javítandók, hanem csak mások, ritkábbak.
Persze vannak olyanok, amiket nem kell elfogadni, és el is kell ítélni, mint a gyilkosok. De mind addig, amig valaki gondolataival, szavaival, tetteivel nem sért meg mást, addig minden rendben van, és azt el kell fogadnunk, hogy ő olyan.
De ennek van egy másik oldala is, a megbocsátás és a "szólj, ha fáj!". Azaz, ha valaki téged megsért, akkor azt tedd szóvá, hogy ez számodra ebben a formában bántó, sértő, fáj, ezért kérlek a jövőben ezt kerüld el (Velem szemben). Azaz, szólunk, hogy nekünk ez rossz, de egyben meg is bocsáljuk neki, hiszen valószínűleg nem tudta, vagy nem gondolt bele.
Akkor minek ez a sok fejlesztés?
A fejlesztések, azok, amik abban segítenek fejlődni, amiben gyengék vagyunk. Így valójában egy matek korrepetálás is fejlesztés. Csak vannak olyan fejlesztők, a gyógypedagógusok, akik olyan dolgokban segítenek fejlődni, amik alapvetően nem részei az oktatási anyagnak, mint a szociális készségek.
A korábban leírtak azok a dolgok, amiket a társadalomnak, a környezetnek kell megtennie, nyitnia a "másokkal" szemben.
A fejlesztés meg a "másoknak" ad egy mankót, vagy szemüveget, hogy jobban értsük a többséget.
Magyarázat
Sokszor futtok majd bele, hogy valamit nem ért, ami számotokra természetes. Mindent magyarázzatok el neki. Azt is, ami számotokra természetes.
Ugyanis, az autizmus egyik legjobb segítése, ha a számunkra kaotikus világot segítetek helyesen rendbe tenni. Máskülönben könnyen alakul ki rossz, hibás összefüggés. Ezek általában idővel kijavulnak, de annak nagy az ára, ha magunktól jön el. Ezek a hibás összefüggések vezetnek a rituálékhoz. Mert olyan dologról akarnak leszoktatni minket, amik a már rendbe tett világunk alapjait kérdőjelezi meg. És ez nagyon ijesztő!
Erre a megoldás, hogy először is hozunk egy példát a saját életünkből, amit gyerekként mi is rosszul gondoltunk. Ezt meséljük el neki, nevessetek rajta együtt. Majd mondd el, hogy tévedni, hibázni természetes, és normális dolog. Főleg, ha gyerek az ember. Hisz itt van egy már kész működő világ, amit egy gyerek természetesen még nem ért teljesen. (Mondjuk egy felnőtt sem, de ez most lényegtelen. :) )
Majd vezessétek rá, hogy lehet, hogy amihez úgy ragaszkodik, nem biztos, hogy úgy van. Játszatok el a gondolattal. Mondjon ő egy példát. És nyugodtan engedjétek el a fantáziát! Jöhetnek sárkányok, varázslók, varázs- vagy csodaszerek, -eszközök, beszélő állatok... bármi. Aztán beszéljétek meg azt is, hogy melyik miért nem valószínű, és miért lehetséges. Miért az a legvalószínűbb, amit ő alapból állított.
Ezek után jöhet a rituálé megbeszélése is. Itt azért azt is érdemes közben elmondani, ha látjátok, hogy feszült, hogy nincs baj a rituálékkal, mindenkinek van, csak mások rutinnak nevezik. A reggeli rutin is ilyen, csak nem olyan kötött. Fel kell kelni, mosakodni, fogat mosni, felöltözni, reggelizni... A sorrend már-már mindegy is. Akkor lesz rituálévá, ha a sorrend már nem mindegy, és assem fér bele, ha közbe jön valami, mint egy telefon hívás.
Egy szó mint száz, adjatok mindenre magyarázatot, ezzel segítve őt sokat! :)
