Sokszor kapjuk meg a kérdést, hogy egyes dolgok, mint az öltözködés, egyes mozgások, az írás, a szemünk előtt lévő dolgok észre nem vétele... miért megy olyan rosszul, nehezen, ha közben meg az iskolát már unjuk, túl lassú, kevés, ha az intelligenciánk kimagasló?
Ez most első sorban azokról az autistákról szól, akik kimagasló intellektussal rendelkeznek, de mások is magukra ismerhetnek benne!
Nos, a válasz meglepő lehet, ugyanaz az oka az értelmi kimagasodásnak, és az ügyetlenségnek!
A gondolkodásmódunk.
Tudd meg, hogy milyen nehéz számunkra az kézi írás! Először is a finommotorikai mozgás igen is sok energiát igényel, csak ezt a többség nem veszi észre, mert megszokottá vált!
Nekünk meg még több energia, mert a testünk sokszor nem úgy cselekszik, ahogy mi azt szeretnénk, és az ilyen aprólékos, összetett, többszörös odafigyelést igénylő mozgás esetén meg pláne!
Először át kell gondolni, hogy mit kell írni, adott betű, következő betű, hol tartunk a szóban, a mondatban, közben alkossunk mondatot is (ha épp magunktól alkotunk), diktálás esetén meg arra figyelni, hogy mit is mondanak, külön a hangsúlyra, a nyelvtanra.... Eztán azt is át kell gondolni, hogy az adott betű hogy néz ki, mekkora legyen...
Hogyan fogjuk a ceruzát, azt ne dobjuk el (véletlen), essen ki a kezünkből, ne nyomjuk túl erősen, de túl finoman se....
És arról még nem szólt a fáma, hogy a legtöbbünk közben nem csak erre figyel, mert cikáznak a gondolatok, és az egyéb ingerek is érik a testet. És ha az embernek épp nem működik (jól) a háttér szűrője, akkor az baromi nehéz feladattá növi ki magát.
Sokunknál az idegrendszeri éretlenség, vagy eltérő fejlődése miatt is lehet nehezebb a finommotorikai mozgás.
Mindenki, ha stresszesebb, akkor nehezebben végez precizitást igénylő feladatokat. És mivel nekünk más az inger érzékelés, és érzetünk, így számunkra maga a világ is stresszesebb hely.
Szóval ilyen téren, ne másokhoz, hanem a saját képességihez képest mérjétek a fejlődését!
Ebből látható, hogy a legegyszerűbb, leghétköznapibb feladatok, csak azért, mert megszokottak, és többségnek probléma mentesen megy, nekünk igen is lehet nagy nehézség!
Főleg azért, mert pluszban még azt is látjuk, talán még szóvá is teszik, hogy miért vagyunk ilyen ügyetlenek, miért nem megy ez, vagy az, pláne, ha még azt is hozzá teszik, hogy egy ilyen okos gyereknek ez a feladat nem kéne, hogy nehézséget okozzon!
Mivel mi magunk is látjuk, tapasztaljuk, hogy egyes dolgokban mennyire le vagyunk maradva a kortársainkhoz képest, minden igyekezetünk ellenére is, így ez a hozzáállás az, ami a bizalmunkat veszi el, és csak megerősíti azt az érzést, hogy mi vagyunk a hibásak. Pedig nem így van!
Csak nekünk több mindennel kell egy-egy ilyen feladat végrehajtása folyamán. Neked nem kell a testedet minden egyes alkalommal tudatosan rávenni, hogy úgy csinálja a dolgokat, ahogy azt te szeretnéd! Nekünk sokszor ezt kell tennünk! Így, ha nincs meg a fejünkben a teljes folyamatábra, hogy egy pólót hogyan kell helyesen felvenni, akkor jó eséllyel nem is fog könnyedén menni.
Tisztában kell lenni vele, hogy a póló alját fogjam meg, majd annak úgy kell lennie, hogy az ne legyen kifordítva, a hátulja a tőlünk távolabbi oldalán legyen, ezután egy olyan mozdulat sort kell végre hajtani, ahol ellentétes, aszimmetrikus mozgásokat kell végre hajtani, megfelelő testrészt a megfelelő nyílásba kell "vakon" belehelyezni, mert valójában nem látunk rá, hogy a kezünk épp hol van.
Ez azért okoz ekkora fejtörést nekünk, mert a testrészek egymáshoz viszonyított érzékelése is gyakran alul működik (propriocepció), és így nem vagyunk tisztában azzal, hogy minek is kéne történnie.
Ez is a kaotikus világ része.
Ezért érezzük sokszor úgy, hogy nem vagyunk urai a saját testünknek.
A figyelem, és a gondolatok
Hozzátartozik még ehhez a figyelem is. Vannak dolgok, amik lekötik a figyelmünket. Képesek vagyunk a hiperfókuszra, amikor megszűnik a külvilág. Szó szerint. Gyakorlatilag ilyenkor semmit nem észlelünk a külvilágból. Az amúgy nem, vagy alulműködő szűrőink 120%-ra kapcsolnak, és mindent ami nem a fókuszunk pontjában van, kizárnak az érzékelésből.
Ilyen állapotban nem reagálunk a nevünkre, ha hozzánk szólnak, ha egy ágyút sütnek el mellettünk... Szeretjük ezt az állapotot, egyrészt, mert olyan dologgal foglalkozhatunk, ami érdekel minket, másrészt, mert ilyenkor megszűnik a szagos, zajos, kaotikus külvilág. Ilyenkor jobban működik minden, mert a rengetek zavaró tényező nem veszi el az energiánk java részét.
A részletek és a nagytotál
Miért nem veszi már észre, hisz ott van az orra előtt!
Mi nem egy íróasztalt látunk egyben, hanem egy íróasztalt, ami van 3 füzet, egy A4 zöld, egy A5 kék, és egy piros spirál; 12 ceruza, ebből kettő tompa, ki kell faragni (hegyezni), 3 kék egy sötét, egy világos, egy köztes, egy lila, egy piros, egy vörös, egy narancs, kettő zöld, 3 fekete, egy HB-s, egy 2B és egy 2H-s; egy olvasó lámpa, ami épp le van kapcsolva; egy Rubik-koca, ami épp össze van keverve, de a fehér oldala majdnem készen van; ott a faragó, tényleg azt a két ceruzát ki kell faragni; Itt a szemetesveder, ami már majdnem tele van, ki kéne vinni; De előbb ki kell faragni a ceruzákat, ha már úgy is kiveszem a szemetet; Mit is keresek? Jah, igen az ellenőrzőfüzetet. De miért is keresem? Ohh igen, alá kell íratni; Ott van a tolltartó. Rendbe kéne rakni, mert 12 ceruza, és a radír nincs benne; Ki kell faragni a két ceruzát! Vajon a többi ceruza hegye hogy áll? A rotringból már majdnem kifogyott a hegy, kéne venni. Szólni kéne anyunak! Valamit még kéne mondani anyunak, de mit is? Hogy mi volt matekon? Áhh úgy sem tud segíteni, akkor meg minek mondjam el. Amúgy sem tudnám jól elmondani, hisz a múltkor sem értette meg a problémát, és tök mással kapcsolatban adott tanácsot, ami meg amúgy sem működik, már próbáltam korábban. Itt an az ellenőrző is. El ne felejtsem betenni, mert a múltkor is majdnem kaptam bele egy beírást, amiért itthon hagytam, de szerencsére itthon maradt, így nem tudták beleírni. Van még itt pár matrica az asztalra felragasztva. De régiek, már egész kifakultak. Mit is keresek?...
Szóval nem olyan könnyű azt a valamit megtalálni. Mi jó formán képtelenek vagyunk a teljes képet nézni, és aztán ráfókuszálni valamire, és azt onnan kiemelni. Mi a sok apró részlet között keresgélünk egyet.
És ezzel elérkeztünk oda, hogy miért más a gondolkodásunk is.
A teljes folyamatot csak akkor értjük meg, ha minden egyes részletét is megértettük, így az időbeni lefolyás sorrendjét is beleértve. Tehát ezért olyan nehéz azt a pólót, cipót, nadrágot felvenni, a kislabdát eldobni.
A másik, hogy számunkra a világ egy nagyon kaotikus, és értelmezhetetlen hely. A fenti ellenőrző keresésese nagyon jól példázza, hogy hogyan észleljük mi a világot. Ahhoz, hogy ne egy ijesztő, és érthetetlen hely legyen, előbb meg kell értenünk a működését. De ez rettentően nagy feladat! Ehhez a dolgok összefüggését kell megérteni. Ha egy összefüggés megvan, akkor azt már rendbe raktuk, onnantól azzal már nem kell foglalkozni. És először azokat tudjuk rendbe rakni, amik a mindennapjaink részét képezik, mint az otthon, a család.
Ezért olyan fontos számunkra az otthon. Az a legkevésbé kaotikus hely a világon. Ott vagyunk a legnagyobb biztonságban, mert ott kiszámíthatóan működnek a dolgok.
A kiszámíthatóság a legfontosabb dolog számunkra! Ezért van az, hogy kívülről rituálénak tűnő dolgokat hajtunk végre, és ragaszkodunk egyes dolgokhoz, folyamatokhoz. Mert annak az a rendje, így értettük meg (lehet, hogy hibásan) a működését. Amikor ezekről akartok leszoktatni minket, akkor a világunk alapköveit bolygatjátok meg!
Lehet ezeket felülírni, de akkor adjatok helyette egy másik alapkövet! Magyarázzátok el, mutassátok meg, hogy lehet másként is, másként még érthetőbb az az adott dolog, jobban leírja a dolog működését! De ezt ne egy nagy bummal egyben odadobva elénk tegyétek meg, mert azzal csak az egész életünket, a már felépített világnézetünket is romba döntitek, és akkor kezdhetünk mindent elölről! Szépen apránként, lépésenként!
Ezért vagyunk olyan rugalmatlanok, és merev gondolkodásúak!
Rendszerben történő gondolkodás
Ezért van az, hogy mi könnyebben gondolkodunk rendszerekben is! Először is, mert számunkra egy rendszer felépítése az életünk. Másodszor, mert párhuzamosan 10-100 gondolat fut folyamatosan, párhuzamosan. Így leszünk sokan zsenivé. Mert nem az a zseni, aki mindenre tudja a megoldást (majd) azonnal, hanem az, aki gyorsan talál egy jó megoldást. Ehhez viszont 100-1000 ötleten kell átrágni magunkat, hogy egy jót találjunk. Míg mások egyesével végig veszik az ötleteiket, addig mi 10-100 ötletet futtatunk egyszerre, és dobáljuk el azt, ami nem megfelelő, majd annak a helyére bejön egy másik, de ehhez nem kell megvárni a többit, hogy azok is lefussanak. Nem mindig jön be egyből egy másik a helyére, de van, hogy cserébe viszont egy helyett 5 másik ugrik be.
Ezt a folyamatot átadni élő szóval nagyon nehéz! Ezért is olyan nehéz elmagyarázni, hogy hogyan jutottunk egy adott probléma, feladat megoldásához. Mi magunk sem mindig vagyunk teljesen tisztában a folyamattal, mert nem úgy jutottunk el a megoldáshoz, hogy egy folyamatot elemeztünk ki végig, és ennek tudatában tudjuk, hogy mi által jutottunk el hozzá. Hanem nekünk is ugyanúgy újra kell gondolnunk a folyamatot.
Amikor egy rendszert megértünk, felépítünk, akkor annak is minden egyes kis részletét átlátjuk, mert máskülönben magát a rendszert sem értenénk. És az is nagyon nehéz emiatt számunkra, hogy csak a "lényeget" fogalmazzuk meg, mert hisz számunkra minden egyes kis részlet is fontos!
Ugyan ez van a tanulással is. Vagy mindent, vagy semmit! Egy könyv szövegéből kiemelni a fontos részleteket, a lényeget ezért sem megy nekünk. Egyik információt sem látjuk fontosabbnak a többitől. Ha meg tele van nem fontos információkkal egy tankönyv, akkor meg minek van benne?
Ezért van az is, hogy minél szakmaibb, lényegletörőbb egy könyv, annál jobban értjük, és sajátítjuk el belőle a dolgokat.
Amikor minden kis részletet megértünk, akkor áll számunkra össze a kép, és rétjük meg egy-egy dolog működését, és nem viszont, hogy ha már értjük a dolog működését, akkor jöhetnek a részletek, a miért működik egyáltalán a dolog.
És így vagyunk mindennel!
Az öltözködéssel, a járással, a barátkozással, a tanulással, a kommunikációval, a szarkazmussal... mindennel.
