Mi a baj az ilyen című cikkekkel?
Egy vak lefutotta a Marathont.
Egy kerekesszékes 1000 húzódzkodást csinált meg
Egy siket Mischelen szakáccsá lett.
...
Ezek ugyanolyan hülye, csak a figyelem felkeltése céljából, kattintás vadász címek. Semmi meglepő nincs ezekben valójában, hisz egyik dolog elvégzésében sem gátolja a fenti személyeket a hátrányos helyzetük.
De ezek a címek mégis azt sugallják. Persze, aztán, ha ez ember egy kicsit jobban belegondol, akkor rájön, hogy valóban nincs az állapotuk, és az eredményeik között összefüggés. Se nem segíti, se nem gátolja őket az eredmény elérésében.
Viszont, ez eléggé egyértelmű, mert nagyon könnyen a helyzetükbe tudjuk gondolni magunkat, mert ki ne tudná becsukni a szemét, bedugni a fülét, vagy kerekesszékbe ülni?
Ezért is tűnik olyan nagy eredmények, amikor arról írnak, hogy egy autista ezt, vagy azt tette meg, érte el. Mivel a legtöbben nem igazán tudják, hogy milyen autistaként élni, maximum egy elképzelésük van róla, ami a legtöbb esetben csak is a sztereotípiákon alapul, így ez a kép ráadásul hamis is.
És az ilyen címek, cikkek pont ez ilyen téves sztereotípiákat erősítik meg. Ugyanis, azt a képet kelti, mintha egy autista képtelen lenne ilyen dolgokat véghez vinni, és ha egy-egy mégis megteszi, akkor az már csodaszámba megy.
Vagy épp az ellenkezőjét, hogy minden autista egy zseni, akit soha nem is lehetne megérteni, de ez a zsenialitás pedig a szociális élet teljes hiányának kárára megy...
Most képzeljük el, hogy ezek a címek úgy lennének megírva, hogy az autista helyett az szerepelne, hogy egy átlagos. Nos, akkor is úgy reagálnánk ezekre a címekre, cikkekre, ha így lennének megírva?
Nem valószínű. Mert mi rendkívüli van abban?
Maximum arra jutunk, hogy hülyeség ez a cím, vagy cikk, mert ha ilyet tett, ért el, akkor nem is átlagos.
Nos, ez az autistákkal is pont így van.
Mert bár sok autista tényleg zseni, nagyon okos, vagy épp nagyon gátolt, de az így van a nem autisták között is. Csak velük se a média, se a társadalom nem foglalkozik olyan szinten, mint velünk autistákkal.
Mikor lenne érdemes kiemelni egy ember hátrányosságát?
Akkor, ha annak nehézségei ellenére tesz meg valamit, ami emiatt számára nagyon nehéz. Ha a vak lesz Michelin szakáccsá, vagy ha az egy kezű csinál meg 1000 húzódzkodást.
És az autizmust mikor emeljük ki? Ezt nagyon nehéz így megválaszolni, mert autizmus esetén a nehézségek is nagyon eltérőek. Így érdemes lehet csak a nehézséget kiemelni. Ahogy minden más ember esetében is.
Hasonlóan hibás nevelési hiba
Vannak, akik azért tesznek meg mindent, mert a gyerek autista. Diéta, kezelés, gyógyszer.... De ezeket egy nem autista gyerek esetén eszükbe se jutna alkalmazni.
Ugyanúgy, ha olvasunk egy autizmus kezeléssel kapcsolatos ajánlást, cikket, kezelést... cseréljük ki az autista szót átlagosra. És ha így is alkalmaznánk a gyereknek, akkor nyugodtan tegyük meg, mert az valószínűleg tényleg használ a gyerek fejlődésének. Ahogy bármely más gyereknek is használna, ha az adott dologgal nehézségei vannak, vagy épp kiemelkedő abban.
Mit tegyünk?
Ha legközelebb ilyen cikkel találkozol, tedd meg, hogy először is kicseréled magadban az autista szót az átlagosra, és ha annak fényében is érdekesnek hangzik, akkor olvasd el, de vonatkoztass el attól, hogy az illető épp autista.
Esetleg ezt a blogbejegyzést linkeljük be, hogy helyén kezelhessük a dolgokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése